Igazából annyira hosszasan nem tudok róla beszélni, de annyit elmondhatok hogy nem egy dolgot megértem már a 17 évem alatt.....
Kezdjük is először a családommal. Nehéz eset az tény, de el is mondom miért. Vannak ugye a szüleim. Az ő életükbe mondjuk úgy, hogy belerontottam hiszen még csak tinik voltak amikor én már "úton" voltam. Korán össze is házasodtak és ez nagyon is meglátszik most rajtuk. Lényegében miattam nem tudták a bulizós, vadulós korszakukat kiélni és azt most pótolják be. Csak ezzel az a gond, hogy elhanyagolnak engem is meg az öcsémet is. Jó mondjuk bevallom én valamelyt örülök neki, de viszont öcsémre kéne figyelniük. Anyáék ugye válnak és ez eléggé kijött rajta... Én azért jobban kezelem,( jó oké azért bevallom, hogy 6 éve átestem már ezen...) de nem örülök hogy öcsémnek is ugyanebben kell felnőnie...
Néha elgondolkodom azon, hogy milyen lenne a kapcsolatom például anyával, ha nem ezt azt életet élnénk hanem másét. Tényleg ő lenne a legjobb barátnőm, akivel mindent meg tudnék osztani?! Nem tudom. Most sajnos nem ez van. Nem tudok vele olyan jót beszélgetni, nincs meg köztünk az az igazi anya-lánya kapcsolat, mint másoknál. Ezért is van 3-4 olyan barátnőm, akivel bármiről tudok beszélni. Mondjuk azért néha rossz hallgatni, hogy miket tudnak simán elmondani az anyukájuknak én meg nem, mert tuti nem érdekli vagy nem ér rá.
Anyáék családja alapból nehéz helyzet. Igaz, hogy én vagyok az első unokahug/unoka/dédunoka, mégis látszódik, hogy előttem például nagyapámnak 3 lánya volt. Nem foglalkozott úgy velem, mint például ahogy most öcsémmel foglalkozik, pedig anya szerint igen is foglalkozott velem (én nem úgy emlékszem rá, meg igazából mást is kérdeztem és ugyanezt mondták mint én, na de mindegy). Anya családjában a sok lány miatt én elnyomva vagyok és inkább a fiúk (unokaöcsém, öcsém) vannak előnyben. De ez mondjuk valahol jó, valahol nem. Jó mondjuk azért néha irritáló, mikor csak azt hajtogatják, hogy mikor lesz már barátom végre. Nem hiszik el, hogy nehéz normális barátot találni, aki nem csak ARRA használ téged...
De azért ne csak a negatív oldalát nézzük a dolgoknak.
Jelenleg 17. életévemet töltöm ( már nem olyan sokáig), gimnazista vagyok Szeged egyik legjobb nyelvi sulijában, ahol ráadásul most lesz az utolsó évem (jajj érettségi...), emellett 10 éve már versenyszerűen röplabdázok. Bekerültem a felnőtt csapatba is 17 évesen (!) és sikerült is elérnünk a második helyezést így egy év után, ami nagy szó.
Szerelmi életem eddig lényegében nulla, bár nem egyszer sajnos összetörték a szívem... Igaz még egy dolgot le kell zárnom magamban, amin már rajta vagyok, de nem könnyű....
Életem igazából történésileg ennyi, de nyilván ez változni is fog.